In Vivo

extrema y dura / the Pygmalion effectasszem máma újrakezdtem a magánéleti blogolást.ahogyan a jó-szóból-mit-sem-értő munkatársaim termosztátos kilengéseinek sikerült elejét vennem egyetlen ponttal és egy nyilacskával(röviden a történet: volt egy lassú, de amúgy jó fűtési…

tudjátok az van,hogyha két ember egy kapcsolat soráneljut odáig, hogy egyikőjükelveszíti bennea fejét fülét utána már valahogynehézkesebb kilábalni a tébolyból.és a legjobb szándékkal sem tuti fix, hogy el lehet tüntetniazt a fura szomorkás hangulatot a közös pillanatok…

az idők összemérhetetlenek.nézd meg,mennyi elég volt, hogy megteremjen az a szeretésamiből éveken át tudunk táplálkozni.de mi lenne, ha

milyen ősz van(ez milyen élet)lélekzetet lopnyugtalannná teszés feléget

itt vagyunk már, esztétikussban

tűz van. vége van.