In Vivo

most az lesz, amit te akarsz

három szín: pirosa bor kicsi kulcsa levegő sűrű anyaga zene fájdalmas szépséga tánc bolondultságmostanrameghibbantamaz utcána kertembena kezembenbizsumostanramost nevess velem,bolondparadicsomlevem

cocoon crashegyszer úgyis szembe kell nézni a kérdésekkel,amiktől most szigorúnak mímelt arccal,de nevetgélő reményekkel újra elszaladtál,a bazsalikom, aminek a földjébe rejtetted a férgeketvégül elrohadt, de az ajtó nem volt zárva,te megmenekültél, zsebedben a gyűlölettel,én…

és ha a jeleidetvégül a kabátom alá tetoválom,nem azért fogom tenni, hogy mindig emlékeztessenek rádhanem azért, hogy akik ezután jönnektudhassák, hogy nem kell félniükbeszennyezni engemés a szememben a szürke gyűrűben, -ha akarod-majd megkeresheted a foltokat ésa szélfújta…

tegnap egy tál vöröslencse mellett az öregasszony, aki szokatlanul beszédes kedvében volt, elmesélte egy látomását, mely szerintaz Élet Egyetemleges Tudása évek óta újra egyben a Földön van,mégpedig -többek között- Testépítő Szent Johanna közvetítésében,aki alkalomról…

a normanem értünk egymáshozelőszörés aztán nem az van, hogy már értünk egymáshozcsak, hogy már egymáshoz értünkés nemtudom milyen nevet adtakennek a dolognak,denehezebben mozdulok a közeledbenés bár nincsen norma errede tudom, hogy volt akinek a jelenléteinkább mintha felemelne…

gin and sour defeatnyakamba szakad a tetőről a hó.egy maroknyit a kezembe veszek,és nézem ahogy a felszínebeleolvad a tenyerembemeglágyítja a melegségde aztán egyből visszafagy,egy tökéletes, kemény jéggömbbe rejtve a kristályokat.csend van éscsendmeg csend azon kívül.

egyetlen kattanás lesz az egész.egyetlen fura kattanásnyi idő.ennyi jut arra, hogy megéld,éshiába az alkalmazkodás képességének égető vágyakozása,hogy feldolgozhassa az ismeretlent,és beledolgozhasson téged magadat is,akkoris csak egyetlen kattanásnyi idő leszkicsi szárnya jövő…

"régesrég beszéltem már magamban, de néha beszélgetnem muszáj"

nem volt nálam táska, ígyelőször a villamoson, ahogy a kapaszkodó felé nyúltamjöttem rá a fájdalomból, hogy valószínűlegcsupa liláskék folt a hátam attól, ahogy a padlódés a vágyaid közé keveredtemláthatatlanok voltak a könyökeimen és a térdeimen a horzsolások…