Ted
csónakban ültünk
este volt
a mosolyát néztem,
a vízbe sötétedő parti fákat
a mozdulatlan tófelszín
szürke tükrét,
aztán megint őt
ahogyan felém nyújtott valamit
amit addig a tenyerébe rejtve tartott
lángok voltak
mielőtt még gondolkodni kezdhettem volna
már én tartottam a tenyeremben
ő nevetve, vissza-visszafordulva sétált-szaladt a vízen
aztán már hátra sem nézett, csak el,
én meg
először a csónak alján
a benzinszagú tócsákat bámultam
aztán meg a tenyeremből kiejtett tűzliliomok
vörös-narancs villanásainak
szépségét.
