In Vivo

a feltört szinten a vizet hátul a kislépcsőház melletti régi szerszámosraktárban tartjuk.
ott elég hűvös van ehhez.
a környék bérházainak lépcsőiből az első érkezők összecsiszoltak egy jó nagy márványkádat,
és abba hordunk mindenhonnan, köztéri kutakból, ásványvizes palackokból, forrásokból, meg néha
a Lukácsból, ahonnan csak tudunk,
olyat, aminek története van.
néha fura története.
legutóbb pedig egy ilyen pohár víz egészen megbolondult,
a szobámban elérte a szökési sebességet,
és apró nyüzsgéssel eltávozott a legapróbb része is,
ki a kezem bőréből, ki a helyről ahol az idegességet érezni szoktam,
ki mindenhonnan
sehová.
és az üresség könnyűsége maradt csak helyette,
és ahogy felnéztem, láttam,
hogy máshol is mindenütt a
felszabadító hiányérzet maradt,
egy olyan perspektíva, ahol a párhuzamos egyenesek
már kartávolságban metszik egymást -