manapság az uralkodók legtöbbször nem alapítanak államot. ponyvás szekérrel járják a senkiföldjét, néha megállnak és létrehoznak egy átmeneti telephelyet valahol. kicsit széthordják a dolgokat, amik addig voltak ott, miközben a szolgálóik az uralkodói címer formájába rendeződnek. aztán megjelenik a környék népe, és elkezdik élni az életet. az uralkodó törvényeket hoz, ítélkezik és kegyet gyakorol. de az egész nem tart tizenöt percnél tovább, és ahogy vége, mindenki szedi a sátorfáját és továbbáll, mint a vándorszínészek. és folytatódik minden, éppen úgy, minthanem történt volna semmi sem.
"magunkra maradunk e földön,
mindannyian a kígyó mezőnkön,
ürmöt terem az esztendő."
(Svetlana Makarovič: Zalik zena / Ürömtündér)
