a beérkező metró zajára meg se rezzen
a nyilvános terminál billentyűinek fémes hangja
rövid gondolkodás
aztán folytatja
fiatal, ruhája kopott, szakatt, foldozott
befejezi
felveszi maga mellől a csomagját
(egyszerű, kevesebb, mint a legszükségesebb)
szemeiben komisz félmosoly
nem tudni honnan érkezett
most továbbáll
nincs hely, ami az otthona lenne
nincs állandó közeg, ahonnan érkeznek a sorai
a kölyök mindenhonnan írja
azt amit olvasol és olvasok
és ami fontos nekünk
kötött életünkben
valamiért
valamire kell
és az ismeretlen megadja
a kölyök, aki néha feltűnik
de nincs sehol
aki nem olyan, mint mi
(de nem vennéd észre rajta
nem is sejtenéd)
aki olvas a gondolatainkban
(vagy csak figyel
mi meg beszélünk az álmunkban)
ha éhes, ennivalót keres
ha írni akar, egy terminált
és ha nem írja majd tovább
no, akkor vége lesz
