ünnep.
mikor már beleégett a Nap
a kiszáradó fűbe.
minden néma,
a levegő remegésétől visszhangos.
utolsó, forró,
és forróságában terméketlen pillanat.
víztelen, csontszáraz,
a legutolsó,
mielőtt bekövetkezik az enyhülés.
sűrű, sötétarany száraz bor,
mint olaj és balzsam,
biztos bukás a bukásra váróknak.
szomjazás, kínzó vágyak.
azt hiszem, ennek az ünnepnek nincsen neve
2009.07.29. 23:28 -TEd-
Szólj hozzá!
Címkék: . ted
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://invivo.blog.hu/api/trackback/id/tr376351745
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
