In Vivo

Zoe-Jane

ez a mai nap nem jó...

azt hiszem, hiába hangsúlyoznám, hogy ez nem a hülye, átmenetileg külföldre szakad pasim elleni bosszúhadjárat kezdete, úgyse hinné el senki.
pedig nem az.
szóval itt van ez a kölyök. jó, bőven nem tizenéves már, de kölyök. valamikor egyszer összefutottunk vele, -persze anyámmal, szokás szerint, ahogy sétálni szoktunk, mint azzal a nyavalyás idegesítő fickóval is, aki belémlátott- és ez egy olyan kedves, mosolygós kölyök, aki arra vár, hogy egyszercsak majd találkozik valakivel, persze egy elég helyes nővel, aki ugyanolyan egyedül van, mint ő, és ugyanolyan kiábrándult, na és ebben a világvégehangulatban eltöltenek egy meglepetésdélutánt, ami majd megváltja a világot. mert valahogy ezek a srácok tényleg hisznek ebben.
szóval ma találkoztam vele másodjára. egyedül voltam, éppencsak a délelőtt végére üresre csendesedett lakótelep volt jelen, semmi más. csak leszaladtam a boltba ásványvízért. hazafelé jöttem, amikor szembejött. és sehogysem bírtam megállni, hogy ne én legyek az a bizonyos. igazán. ha én nem tudnám, hogy ezt ezek a kölykök így gondolják, és nem tetszene nekem ennyire ez a játék: sohasem találnának senkit. de én szeretem ezt.
de nem volt jó ez a mai nap, mert valahogy nem vagyok igazán boldog, és mert annyira zavart, ahogy elment haza. annyira nem tudta, mit mondjon. istenem. nem kell semmit mondani. mit is lehetne?