Ted
kavicsokat vittem a kertkapud mellé a virágágyásba
és úgy rendeztem el őket, ahogy a csillagok vannak a téli égen
az Orion öve körül
sötét volt, lehet,
hogy szétkaparták a kutyák másnap reggelre
felálltam a magas útpadkára és
ahogy a lámpánál állt a buszod,
(a busz, ami nem áll meg a kis megállókban
ami -ha nem kap pirosat- arrafelé csak átrepül a házak között)
némán és mozdulatlanul
néztem ahogy alszol
némán és mozdulatlanul
kiabáltál még valamit
egy utolsót
előre néztem, és a hátam mögül
a hangod beleveszett a völgy sötétségébe
a szélső házak árnyékából
a lányok szétszaladtak ezzel az egy szóval
bele az erdőbe, millió felé
és midnenhonnan ismételték
játékosan, mint egy dallamot,
mint jelentés nélküli ritmust
és el is veszett közben
csak a csilingelése maradt
meg
hazáig
