ma volt szerencsém drágalátos munkatársnőim csevegésével a szokottnál nagyobb adagban találkozni.
u-uhh.
mindenesetre,
ha végül bekracholnak a dolgok,
hallgassatok rám:
nem az lesz a kérdés, hogy kinek hol van a pénze, és milyen,
hanem hogy mihez jut majd hozzá azért a pénzért
ami ehető / meleg
és amihez hozzájutott, azt hogyan tudja megtartani
magának.

tisztában vagytok vele, hogy valójában kiben bízhatnátok meg?
tisztában vagytok vele, hogy valójában kihez fordulhatnátok?
hová mehetnétek?
tisztában vagytok vele, hogy mennyi az a minimális étel,
amire szükségetek van az élethez akkor, ha minden saját magatoknak
megtartott falattal kevesebb jut a többieknek akikkel együtt éltek?

én mindenesetre helyes kis csomagba szedem
a féltesóm karbonszálas nyelű fejszéjét
meg a bardo tödolt
első körben