Zoe-Jane
sok ember leveleit olvasom ám. mindet. bárkinek is küldik, bárkitől is kapják. nem nagy ügy. néha egy kis emberismeret, néha ötletesség, néha egy kis segítség szakemberektől. nem annyira lehetetlen feltörni egy postafiókot.
na és onnantól kezdve nyitott könyv előtted a barátaid magánélete.
meg a sajátod is.
végre.
fura, hogy hány meg hány oldala tud lenni az "igazságnak". hazudunk mind. kinek éppen mit. de én látom az egészet. nem vagyok ám túl népszerű.
eleinte leginkább hallgattam. féltem, hogy nem tudom hibátlanul eljátszani, hogy csak azt a rész ismerem a teljességből, amit nekem szánnak. de nem nehéz -próbáld ki egyszer. sőt, piszokul belejön az ember. más lesz a világ. csak uralkodni kell tudni az érzéseiden. mert ha nem bírod az adekvát arckifejezéssel végighallgatni azt, amit az arcodba hazudnak, akkor lebuktatod magad, és vége a játéknak.
hidd el, másképp van minden, ha tudod, hogy mit beszélnek rólad mások egymás között, és ha tudod mennyire mást mondanak, amikor veled vannak. ha tudod, hogy kivel mi történt, és mi az, amit ebből megoszt veled, és mit nem, és mit nem egészen úgy, ahogy történt.
bizony mondom néktek, a hazugságaikban ismerszenek meg a barátaitok.
