Ted
szakaszok, vagy mi a csoda.
azzal kezdődik, hogy minden ami történik: az első. minden ami később hétköznapivá lesz, első.
első lépés, első szó, első görögdinnye, első iskola. első nap egyedül, első csók, első szeretkezés, és az első igazán gyönyörteli.
első munkahely. első saját lakhely. első minden, első bármi.
aztán már a legtöbb dolog második vagy harmadik,
végül már nem is valóság -- csak történik.
bár ilyenkor lehet még keresi azokat a dolgokat, amik továbbra is elsők.
új formákat, új neveket, új kategóriákat.
felfedezni, mozogni, elmozdulni.
és végül aki még kapcsolatot tart azzal ami létezik,
akit érdekel még bármi is,
aki nem vakult meg, nem süketült meg,
és nem halt bele,
egyszer csak elkezdi azt érezni, hogy nem kell több első. utolsó kell.
mert azután már nincsen több.
ez jutott eszembe.