a vonat lassan siklik kifelé a pályaudvarról
a nyílt pálya felé
váltók és mozdulatlan, szertehagyott szerelvények
mozdulatlan levegő
a sínpárok között szalmaszínű száraz fű és rozsdás zúzott kő
elhagyott épületek
betonkerítések
egymásra csúsztatott állóképek egymásutánja
mozdulatlanok a szereplők
megfakultak
a réten az elefántok
a lejtőn a bicikli
és én, át a gazoson, biciklivel a vállamon
minden fénykép hátulján más és más dátum
elárult, eltékozolt titkok egymásutánja.
egyetlen titok marad csak érintetlenül:
a fonál, amely felfűzi ezeket,
a kulcs, ami elvezet a következőhöz
a jelek, amiket követünk a találkozásig