a vonat lassan siklik kifelé a pályaudvarról
a nyílt pálya felé
váltók és mozdulatlan, szertehagyott szerelvények
mozdulatlan levegő
a sínpárok között szalmaszínű száraz fű és rozsdás zúzott kő
elhagyott épületek
betonkerítések
egymásra csúsztatott állóképek egymásutánja
mozdulatlanok a szereplők
megfakultak
a réten az elefántok
a lejtőn a bicikli
és én, át a gazoson, biciklivel a vállamon
minden fénykép hátulján más és más dátum
elárult, eltékozolt titkok egymásutánja.
egyetlen titok marad csak érintetlenül:
a fonál, amely felfűzi ezeket,
a kulcs, ami elvezet a következőhöz
a jelek, amiket követünk a találkozásig
2009.08.02. 23:24 -TEd-
2 komment
Címkék: . ted
A bejegyzés trackback címe:
https://invivo.blog.hu/api/trackback/id/tr246351741
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zoe-jane 2009.08.02. 23:46:05
jeleket véltem felismerni borivás közben ;)
ted 2009.08.02. 23:47:16
nem hiszem, hogy megkérdőjelezhetném végtelen rálátásodat a dolgokra