In Vivo

"i've seen the film
i know the place
i'm never lost
there's just one way across

i'm never lost
headlights shoot north
to the ends of earth off course
of course

if you think just right
if you'll love you'll find
certain truths left behind

all this is that once forgot
a closing down of the gate"

manapság az uralkodók legtöbbször nem alapítanak államot. ponyvás szekérrel járják a senkiföldjét, néha megállnak és létrehoznak egy átmeneti telephelyet valahol. kicsit széthordják a dolgokat, amik addig voltak ott, miközben a szolgálóik az uralkodói címer formájába rendeződnek. aztán megjelenik a környék népe, és elkezdik élni az életet. az uralkodó törvényeket hoz, ítélkezik és kegyet gyakorol. de az egész nem tart tizenöt percnél tovább, és ahogy vége, mindenki szedi a sátorfáját és továbbáll, mint a vándorszínészek. és folytatódik minden, éppen úgy, minthanem történt volna semmi sem.

"magunkra maradunk e földön,
mindannyian a kígyó mezőnkön,
ürmöt terem az esztendő."

(Svetlana Makarovič: Zalik zena / Ürömtündér)

nem vág ide,
és akinek szól, itt úgysem olvassa
de
i would like to state for the record
hogy rájöttem
hogy a rohadt csended
egyetlen folyamatos üvöltés

a feltört szinten a vizet hátul a kislépcsőház melletti régi szerszámosraktárban tartjuk.
ott elég hűvös van ehhez.
a környék bérházainak lépcsőiből az első érkezők összecsiszoltak egy jó nagy márványkádat,
és abba hordunk mindenhonnan, köztéri kutakból, ásványvizes palackokból, forrásokból, meg néha
a Lukácsból, ahonnan csak tudunk,
olyat, aminek története van.
néha fura története.
legutóbb pedig egy ilyen pohár víz egészen megbolondult,
a szobámban elérte a szökési sebességet,
és apró nyüzsgéssel eltávozott a legapróbb része is,
ki a kezem bőréből, ki a helyről ahol az idegességet érezni szoktam,
ki mindenhonnan
sehová.
és az üresség könnyűsége maradt csak helyette,
és ahogy felnéztem, láttam,
hogy máshol is mindenütt a
felszabadító hiányérzet maradt,
egy olyan perspektíva, ahol a párhuzamos egyenesek
már kartávolságban metszik egymást -

az öregasszony azt mondja, hogy nem tehet semmiről, de én nehezen hiszem, hogy az a lány annyira szégyelljen valamit a múltjából, hogy inkább leugorjon a már mozgó vonatról, minthogy találkoznia kelljen valakivel, aki tud a titokról. bár csoda tudja. az öregasszony látszólag mindenről tud, viszont többnyire senkivel sem beszél, pedig itt lakik a feltört szinten. valaki épp közülünk hozta ide, ha jól emlékszem. azóta ő sózza el a hamis dolgokat a városban, meg intézi az apróbb bolti lopásokat, persze szigorúan a saját elvei szerint. lényeg a lényeg, hogy a lány csúnyán összetörte magát, és ahogy a tömött vonaton az utasok összecsődültek az ablakoknál meg a peronlépcsőkön, az öregasszony becsoszogott a kocsiba és leült valamelyik bámészkodó helyére. ott ült egészen addig, amég a hülye vonat jó háromnegyed óra késéssel el nem indult, és közben egyszer sem nézett ki az ablakon. azt, hogy valakinek a megszerzett helyét sikerült elfoglalnia, igazából senki nem tette szóvá, bár ezen nem nagyon csodálkozom, mert valahogy még mindig az a buszmegálló az egyetlen a városban, ami nincs összefirkálva, amit az átadási ünnepélyen az önkormányzat kérésére megátkozott.

"ők meg asztalt terítenek, elrendezik a szőnyegeket, aztán esznek-isznak.
rajta, vezérek, kenjétek a pajzsot!
mert ezt mondta nekem: menj, állíts őrszemet, és amit lát, jelentse!
ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.
a figyelő őr lekiáltott: őrhelyemen állok minden nap, őrségen állok minden éjjel!
és íme, végül lovasok jöttek s kettős fogatok.
ezt mondták: "elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták."

"`there must be some way out of here,´ said the joker to the thief,
`there's too much confusion, i can't get no relief.
businessmen, they drink my wine, plowmen dig my earth,
none of them along the line know what any of it is worth.´
`no reason to get excited,´ the thief, he kindly spoke,
`there are many here among us who feel that life is but a joke.
but you and i, we've been through that, and this is not our fate,
so let us not talk falsely now, the hour is getting late.´
all along the watchtower, princes kept the view
while all the women came and went, barefoot servants, too.
outside in the distance a wildcat did growl,
two riders were approaching, the wind began to howl."

it takes a thief to catch a thief

"ó, ez a kurva rókatündér"

(elég rövid részlet Kuan Han-csing verséből,
Nagy László fordítása)

titkok, éjbe sikló gurulás,
fehérbor, sebek a térdemen
vagy ahogy a vonat ráfékez a váltókra
minden döccenés egy kérdés
mint ölelés közben
hogyan lehet
hogy nem számít a játék
nem számít
hogy mit érzel
tulajdonképpen
tényleg
csak az
hogy elvedd amit ad
tökéletesen és pontosan azt és
attól
semmivel sem eltérőt
tényleg
a többi a te dolgod

miért?

and i am no picnic
and i am no prize
and somedays
i'm just not enough
to be kept hypnotized