In Vivo

guardiannéztem az öregasszonyt ahogy táncol a költővel. esteledett, a zene alig szólt, szinte csak képzeltük a nyugatbalkáni kesergőt. a körfolyosón ültünk, a lábam a korlátnak téve, és a belső udvar szemközti oldán a kivert üvegű ablakokban fel-feltűnt a két táncoló alak.…

a vonat lassan siklik kifelé a pályaudvarróla nyílt pálya feléváltók és mozdulatlan, szertehagyott szerelvényekmozdulatlan levegőa sínpárok között szalmaszínű száraz fű és rozsdás zúzott kőelhagyott épületekbetonkerítésekegymásra csúsztatott állóképek…

amúgy éjszaka van, valaki horkol, messzebb innen. (a feltört szinten minden gangra néző ablak nyitva van ilyenkor.) az öregasszony némán és hanyattfekve alszik a szomszéd szobában. fekve sohasem mozdul meg. ha éjszaka felkel, ami elég ritka, akkor üldögélni szokott és vizet iszik.…

ünnep.mikor már beleégett a Nap a kiszáradó fűbe.minden néma, a levegő remegésétől visszhangos.utolsó, forró, és forróságában terméketlen pillanat. víztelen, csontszáraz, a legutolsó, mielőtt bekövetkezik az enyhülés.sűrű, sötétarany száraz bor,mint olaj és…

a beérkező metró zajára meg se rezzena nyilvános terminál billentyűinek fémes hangjarövid gondolkodásaztán folytatjafiatal, ruhája kopott, szakatt, foldozottbefejezifelveszi maga mellől a csomagját(egyszerű, kevesebb, mint a legszükségesebb)szemeiben komisz félmosolynem tudni…

tempted by faith

"magamat az arcommal együtt a kezembe temetem. a sorsom a sorsára nem hagyom azért sem. meglátod valamilyen úton-módon még kimenekítem, lesz rá gondom, hogy felgyorsítsam megint annyira gyorsra, hogy úgy tűnjönneked, mintha egyhelyben állna ez a hatalmas kék földgömb,…

a saját titkos kis különutainkat járjuk az erdőkben, és a pillanatok, amikor a tisztásokon összefutunk, éppen csak arra elegek, hogy felébresszék bennünk a félelemeketarról, amiről nem tudunk: a másik különutairól (Anasztázia nagyhercegnő pedig -éppen egy pillanattal azelőtt,…

"raise high the roof beam, carpenters!  sing the hymeneal  like Ares comes the bridgroom  taller than all tall men"

a tagadó mondatokkal mindig valami létezőhöz kötődsz ha nem valami ellentéteként definiálod majd magad akkor végre nem leszármazni fogsz hanem létre jönni, ott teremni, mint elmesélt történetek, és a sutba dobott dolgok életre kelnek pontosan a legelején elkezdve ab initio rerum